A román sajtó rosszindulatúan tálalta, hogy miként ünnepelték az erdélyi magyarok március tizenötödikét. A román újságolvasók értesülhettek (illetve félreértesülhettek) Sólyom László magyar köztársasági elnök erdélyi látogatásának kálváriájáról, öntudatosan gondolhatták, a Basescu-korszakban nem sétafikálhatnak már kényük-kedvük szerint az ősi román Erdély földjén idegen államfők. A román hatóságok lépései nemcsak barátságtalanok voltak, de ügyetlenek is: mást állított a Külügyminisztérium, mást a marosvásárhelyi repülőtér vezetője, mást Berceanu közlekedési miniszter, mást a beavatott politikusok. Egyes sajtótermékek azon ujjongtak, hogy több városban az RMDSZ-nek és a többi magyar szervezetnek nem sikerült az ünnepen sem összefogni, mások azt számolgatták, hogy az előző évekhez képest idén kevesebben voltak a magyarok az ünnepségeken. Sem a hatóságok, sem a pártok nem mertek (nyíltan) kiállni az újfasiszták mellett. Még nem. Továbbá nem március tizenötödikén vették elő Bukarestben ismét a magyar kártyát, hanem már sokkal korábban: a kormányalakításkor, amikor az RMDSZ-t nem kívánatosnak nyilvánították a végrehajtó hatalomban, aztán Basescu látogatásán Budapesten, ahonnan megüzente, hogy autonómia nem, nem, soha. A magyar kártyára most különösen szüksége van Basescu elnöknek: nyílt magyarellenességével akár új mandátumhoz is juthat. /Kilin Sándor: Üzenetek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./
